Már Látunk!

Most 2 hetesek a kis apróságok. Na jó 2 hetesek és 3 naposak :) Már nyitva a szemük, de még mindegyiknek szürke színű. A menés még mindig bizonytalan, mintha be lennének csípve, imbolyognak. Gyakran lefejelik a doboz oldalát. A mamacica már hívja ki őket a dobozból, de még nem mernek kimenni csak megállnak a kijárat előtt és rémülten vinnyognak. Persze Dominó, aki a legbátrabb közülük félig már kimerészkedett, de annál még Ő se mert továbbmenni. Még mindig rengeteget esznek és alszanak. Néha ha a mamacica kimegy aludni akkor sírnak, mert félnek egyedül, és olyankor összevissza mászkálnak a dobozban. De érdekes módon ha az ember beteszi a kezét akkor köré telepednek és megnyugszanak. Viszont már játékosan harapdálják egymást és mosakodni is próbálnak. Bár többnyire felborulnak eme tevékenység közben, mert egyensúlyérzékül még nem nagyon van :)

Pötyönckék születése

Ma 2010. Március 12-én  fél 8 körül arra ébredtem, hogy az utolsó stádiumban lévő vemhes macskám tőle szokatlan módon beásta magát a takaróm alá  és hátát nekem nyomva hangosan dorombolni kezdett. Ez még annyira nem is volt szokatlan tőle. Máskor is előfordult már hogy az ajtó előtti kedvenc helyéről pár percig mellémtelepedett. Most azonban éreztem hogy tol. Rémülten hajtottam fel a takarót, hogy megnézzem mennyire nagy a baj. Elvégre az mégsem járja, hogy az ágyamban szüljön bármennyire is imádom őnagyságát. De szerencsére még  semmi nem látszódott, csak az irdatlan méretű pocak. Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból (elég nehéz egy majdnem víziló méretű macskát kikerülni), Pötyikém ezerrel próbálta elvermelni magát a takaróm alá. Bevittem a szülésre előkészített dobozába, amiben természetesen most sem akart benne maradni.( A másik két cicám élvezettel vette birtokba, de Pötyi nem akart benne maradni ). Aztán mégis megértette, hogy ez a "szülőszoba", mert belemászott és rémülten pislogott kifelé. Pötyiről tudni kell, hogy eszelősen fiatalon lett anya. Kb két hónaposan mentettem haza egy buszmegállóból szeptember végén. Amint beállt a hideg beengedtük a lakásba, mivel nem sikerült gazdit találni neki, így végül nálunk maradhatott. Kétszer véletlenül kilógott, valószínű akkor történt a kis balesete, amin még az orvos is csodálkozott, hiszen mondhatni éretlen cicalány volt még-vagy talán koraérett... Így most körülbelül 5-6 hónaposan irtózat nagy pocakkal várta rémülten a dobozban, hogy mi is fog történni. Szegénykének az is sokkoló lehetett, hogy egyszer csak víziló méretűre dagadt és apró lábacskák rugdosták serényen belülről. Most meg ráadásul ki is akarnak jönni... 

8:25-kor némi vér és magzatvíz távozásával megkezdődött a vajúdás. Szegényke nagyon szenvedett és fájdalmában dobálta magát. 8:41-kor világra jött I. Pötyönc. Akár egy ázott egérke. Prüszkölt ahogy a levegő beáramlott a tüdejébe. Pötyinek elég nehézségébe telt elrágni a magzatzsinórt. Ám nem örömködhetett sokáig első porontyán, mert újra kezdődtek a fájdalmak. Ide-oda dobálta magát, forgolódott. Én próbáltam távol tartani a picitől, mert féltem eltapossa. Szegény I. Pötyönc rémülten nyivákolt, ahogy anyja súlya váratlanul rázuhant. Apró lábaival próbált kikúszni, majd egy újabb fájdalomhullám  levette róla a terhet. 8:55-kor rettenet fájdalmak közepette megszületett II. Pötyönc, alias Dominó. Azért lett Dominó, mert fejtől derékig fekete és a hátsó része pöttyös, akárcsak az anyja. A tisztára nyalogatás és magzatburok megevés után viszonylagos nyugalom következett. Szegény Pötyike teljesen ki volt merülve.  Némi pihenő után 9:23-kor megszületett III. Pötyönc. I. Pötyönc és Dominó apró lábaikon igyekezett (már amennyire újszülöttként a kúszást  igyekvésnek lehet nevezni), hogy anyjuk őket nyalogassa. I. Pötyönc átgázolt Dominón., aki nyivákolva felborult, apró lábacskái az égnek meredtek és kétségbeesetten sipákolt.  Végül mindenki  tisztára lett nyalva és elkezdődhetett a harc a legjobb cumihelyekért.  Dominó csak feküdt, így aggódtunk, hogy esetleg valami baja lehet, mivel egyáltalán nem akart enni, de még csak keresni sem kereste a cicit. Csak feküdt lihegve. I. és III. Pötyönc pedig hangos csámcsogások közepette evett. A gond csak az volt, hogy éreztem még rugdal benne egy pici. Időnként próbált is nyomni, de nem ment neki. Kezdtünk aggódni, mi van ha annyira elfáradt, hogy nem bírja megszülni IV. Pötyönckét, vagy esetleg a pici meghal. Persze az állatdokink csak 10-ig rendelt és ekkor már 10:15 volt. A neten gyorsan megnéztem, és azt írták akár 1 óra is eltelhet két kölyök világrajövetele között, Ahogy haladt az idő egyre jobban idegeskedtünk. Végül hajszálnyira 1 óra elteltével 10:23-kor világra jött IV. Pötyöncke. Ő volt a legkisebb. Újabb tülekedés indult kit nyalogassanak, és Dominó, aki eddig csak gubbasztott, most szinte "turbó" sebességgel próbált mindenkin átmászni, hogy őt nyalogassák. Szegény IV.  Pötyöncke a tülekedésben   távolabb került és fázva gömbölyödött össze vizes bundácskájában. Pötyike végül őt is szárnyai, akarom mondani nyelve alá vette. A többiek időközben szépen megszáradtak, és láthatóvá vált, mintás fejük, csíkos nyakuk és  gyönyörű pöttyös bundácskájuk. Azonban 10: 34-kor Pötyike megint dobálni kezdte magát és ha lehet még az eddigieknél is fájdalmasabban sírt. Én rémülten vettem észre hogy az 5. kölyök farfekvéses, ugyanis 1 apró lábacska kalimpált Pötyike hátsó feléből. Ekkor nagyon megijedtünk, mert volt már cicáink, aki nem bírta megszülnia  kölykét a farfekvés miatt és kórház lett a vége. Szegény Endzsiből csak egy pici farkinca lógott ki, így mivel vasárnap este 10 óra volt taxival vihettük az ügyeletes állatkórházba, ahol az ügyeletes orvos  segített világra jönni a picinek és buzgalmában leszakította szegény kölyöknek a farkát. De végül minden rendben ment. Sajnos Endzsikénket azóta már elvesztettük :(. De szerencsére most nem történtek ilyen rémületes dolgok! Bár nagy fájdalmai voltak szegény Pötyinek 10:39-kor mégis sikerült megszülnie az utolsó kölykét V. Pötyönckét. Utoljára még kijött minden aminek ki kellett jönnie(vér, magzatvíz, egyebek), és Pötyikénk fáradtan dőlhetett oldalra, hogy helyet adjon 5 tejért követelőző apróságának. A konyhából a dobozt bevittem a szobámba, mert ott mégiscsak melegebb van.  Most Pötyikénk boldogan próbál pihenni, már ha 5 rágcsáló kis miniszőrgombolyagtól lehet ilyet :).